| Málta
Málta kis ország Európa és Afrika határán és három szigetből áll. A legnagyobb Málta, a kisebbek pedig Gozo és Comino. A tenger és az apró múzeumok, valamint műemlék épületek teszik vonzóvá a nyelvet tanulni vágyók számára, de a búvárkodni szeretők számára is ez az egyik legjobban ajánlott hely. Szép, apró öbleivel és változatos partszakaszaival, csodálatos célpont a nyaralni vágyóknak is.
Őskori kőoszlopok, középkori várbörtönök, macskaköves utcák, normann katedrálisok, barokk paloták teszik a 320 km2-es szigetet Európa egyik legkedveltebb úti céljává. Itt a történelem szinte életre kel, hiszen aligha van a Földön még egy olyan hely, ahol ilyen szűk területen ennyi kultúrtörténeti műemlék, emléktárgy és az emberiség történelmének valamennyi korszakából származó egyéb alkotás maradt volna fenn.
 A szigeteket 1800 és 1964 között a britek uralták, ennek hatása az élet minden területén még ma is szembetűnő, pl. a jobb oldali közlekedésben vagy a hivatalos angol nyelvhasználatban.
A sok napsütés mellett Máltán lehetőség van jól képzett angol anyanyelvitanároktól elsajátítani az angol nyelvet, általános angol és üzleti angol kurzusok keretében.
Mediterrán éghajlata miatt, azoknak ajánljuk, akik kedvelik a sok napsütést és a tengert, ugyanakkor a szabadságot szeretik tanulással tölteni.
 | Történelem
Annak ellenére, hogy Málta igencsak kis sziget, földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően jelentős szerepet töltött be a Földközi-tengeri kereskedelemben és történelmi eseményekben is jelentős szerepe van. Málta történelmében a fontos események közül két meghatározó periódust lehet megemlíteni: az újkőkorszakot valamint a St. János lovagrend időszakát.
A legfrissebb régészeti kutatások szerint a máltai neolitikus templomok kb. 1000 évvel korábban épültek az egyiptomi gizai piramisoknál. Több tonna súlyú óriási sziklákat használtak a megépítésükhöz. A legrégebbi ilyen templom Gozo szigetén, Ggantija-ban található.
"A hit védelmében és az elesettek szolgálatában" - "Tuitio fidei, obsequium pauperum"
(Máltai Lovagrend címerében olvasható felirat)
A St. János lovagrend története a XI. században közepén, a szentföldön kezdődött. A rend eredeti feladata a szegények segítése és a szentföldre látogató beteg és sérült zarándokok istápolása volt. Feladataikat azonban hamarosan kiterjesztették a hitetlenekkel szembeni harcra is. A lovagok Krisztus katonái lettek. Óriási földekkel, kastélyokkal és hadiflottával rendelkeztek. 1290-ben földjeiket elvesztették és a lovagok sorsa megpecsételődött. A török elleni harcban két évszázadon keresztül élő pajzsként védték hazájukat. Végül 1522-ben Szuleiman török szultán kiűzte a lovagokat a szentföldről.
Új hazára 1530-ban leltek, amikor is V. Károly nekik adományozta Máltát. Szuleiman szultán azonban teljesen el akarta pusztítani a lovagrendet, és Málta szigetét a Földközi-tengeri bázisként kívánta használni Dél-európai hadműveleteihez. 1565-ben hadiflottájával be is vette Máltát, hogy ismét elűzze a lovagokat. Az ostrom négy hónapon át tartott és annak ellenére, hogy a törökök erőfölényben voltak, a máltai lovagok visszaverték a támadásokat.
Ezután kezdődött Málta felvirágzása, ekkor épültek a leghíresebb épületek, egy új erődváros is felépült, melyet Jean Parisot de la Valette után neveztek el. |
