A. Aslihan (20 éves)

Kedves Olvasó!

A beszámolóm azzal kezdeném, hogy köszönök minden segítséget és nagyon hálás vagyok, hogy minden összejött és itt vagyok! Befejeztem az első szemesztert, lassan vége az első tanévemnek is, úgyhogy most már van miről beszámolnom.

2019-ben érettségiztem Budapesten és már az utólsó félév azzal telt, hogy a kanadai továbbtanulásra készülök, intézem a jelentkezést és a nyelvvizsgát. Szüleim mindenben támogattak és mivel Vancouverben élnek ismerőseink, így nem volt kétség, hogy ezt a várost választom és ide jelentkezek. Neki is láttam, felvettem a kapcsolatot a StudyTime irodával, ahol Edinával a cég kanadai ügyintézőjével is el kezdtük az iskolai jelentkezést, majd folytattuk a vízumügyintézéssel.

A kanadai kormány oldalán mindent, de tényleg mindent elolvastam, hogy miket kell majd benyújtanom a tanuló vízumhoz de volt pár dolog ami nem volt egyértelmű számomra. Edina intézte a vízumkérelmet, ő vezényelte le, hogy pontosan milyen dokumentumokra lesz szükség és mikor kell mennem ujjlenyomatvételre, hogy fog a kérelem kinézni és mi történik majd a határon. Nos, ahogy haladtunk az ügyintézéssel, úgy beszéltük át ezeket is pontról pontra. A tanuló vízumkérelmem szinte napok alatt megjött, még nyár közepe volt és ott álltam, hogy 2 hét is indulok....:-))) és akkor itt most írom is, hogy Hello Kanada, érkezem!

2019. augusztusban érkeztem, kezdtem meg a 2 éves iskolát, Intercultural and International Studies szakirányon. Az iskoláról azt tudom mondani, hogy a kezdetektől kezdve mindenki nagyon segítőkész, a college „student service”-től pedig le vagyok nyűgözve. A karrier kereséstől kezdve a továbbtanulásig vagy akar csak az itteni élethez való hozzászokáshoz is van külön emberük, akire számíthatnak a nemzetközi diákok. Bármilyen kérdésem volt, mindig tudtam kihez fordulni. Igaz az a mondás, hogy a kanadaiak udvariasak, segítőkészek és kedvesek. Én ezt az iskolában és iskolán kívül is a mai napig tapasztalom.

Imádom a professzoraimat vagyis a tanáraim, mindegyik tanárnak szenvedélye amit tanít vagy éppen kutat és mivel a Douglas College-nak kisebb létszámú osztályai vannak, így  sokkal könnyebb „kitűnni a tömegből” és szakmai kapcsolatok építeni. 

Először féltem, hogy az „academic” angolom kevés lesz, de még egy angol irodalom órán is megálltam a helyemet és az oktatási rendszerüket is hamar meglehet szokni. Ha látja a tanár, hogy tanulsz és komolyan veszed a dolgot akkor figyelembe veszi a nehézségeit az embernek és segít ha kell.

A második szemesztert most 2020. Januárban kezdtem, és innentől kezdve már saját magamnak állítom össze az órarendet, ami sok szabadságot ad már. Erre a szemeszterre összezsúfoltam több órát egy napra (általában egy lecture 3 órás), így csütörtökön és pénteken szabad vagyok - legalábbis ilyenkor dolgozok a campuson, mint Student Asisstant. 

Mert ha az ember szeretne dolgozni, akkor nem nehéz munkát találni. Én a campuson is körbenéztem és pont kerestek assisztensi pozícióba diákot, így jelentkeztem. Nagyon sok helyen tapasztaltam, hogy külföldi diákokat is szívesen alkalmaznak a munkáltatók. Nálunk a csoportban minden külföldi diák dolgozik erre arra. 

Talán a legjobb az egészben, hogy sok ajtó nyílt ki előttem, és látom azt is, hogy innen már könnyebb eljutni más nagyobb egyetemekre is vagy olyan gyakornoki álláshoz jutni amit máshol ilyen gyorsan nem lehetne elérni. Én mindenkinek azt javaslom, hogy ne ijedjen meg a kanadai továbbtanulástól, éljen a lehetőséggel és vágjon bele mert ezerszázalékosan megtérül. Én biztosan maradtok dolgozni is az iskola után mert ki szeretném magam próbálni nemzetközi környezetben is.

Az pedig, hogy milyen iskolát és milyen kurzust tanulnátok, keressétek bátran a StudyTime irodát mert nagyon nagyon sok iskolával kapcsolatba vannak és rengeteget segítenek az iskolaválasztásban, jelentkezésekben és a vízumot pedig bízzátok az irodára!

Én megegyszer köszönök mindent és találkozunk 2020. május végén, amikor hazalátogatok. Beugrok hozzátok is....:-)))

Üdvözlettel, 

Aslihan